Omega

 

Ó, mily sötét ez a csendes éj,

Mily rémisztő ez a fekete tél.

Senki nincs a már halott utcákon,

Olyan ez, mint egy láthatatlan álom.

Pedig nem az. Ez a szomorú valóság.

Meghalt minden: szeretet, béke, jóság.

Legyilkoltak mindenünket,

Elvették egyetlen életünket.

Nincs már a földön semmi,

Ez ellen már nem tudunk mit tenni.

Nézz csak magad elé! Mit látsz?

A semmi az. A kegyetlen ördögi tánc.

Milyen üres minden, üres a szél hangja,

Üres a távol, üres a közel hamva.

Egy lepusztult csatatér, ami előtted áll,

Por és hamu... s az emberi test mind vérben hál.

Megfagyott minden. Fagyott a lelke mindennek.

Növénynek, állatnak s a kegyetlen embernek.

Koporsónk fedelét Isten áldó kezeivel lezárta,

Kulcsát Életünk tengerébe örökre bemártva.

Temetőnk szent sírjait őrzi eme áldó kéz,

Mely tudta, hol volt a kezdet, s hogy most jött el a vég.

 

Fenyvesi Lilla