Hazátlanság

 

 

Istenem, ó lásd: ima száll hazánk felett.

Hallgasd meg Uram, s tedd, amit értünk tehetsz.

Nézz ránk kegyelmesen, s hullasd könnyeidet.

Ezzel sirasd embertelen vétkeinket.

 

Hová lett országunk, a szép, régi haza?

Hol van? Keressük meg, s hozzuk újra haza!

Hol van itt igazság? Szétszéledtünk.

És nincs, ki segítsen újra egyesülnünk.

 

Két orcád van Magyarország!

Hová levél régi Anyaország?

Két orca, mint minden más embernek.

De neked egy kell. Hisz egy a nemzeted.

Egy orca, egy cél, egy haza: Magyarország.

De most: két orca, nincs haza, nincs Magyarország.

 

Miért kell az a sok rágalom?!

A bűn, a tett, a sok fájdalom.

Miért? Ez a sok gazság épít titeket?

E kemény érzület építi szívedet?

Nem! Ez csak rombol!

S belül a lelked tombol.

 

Ordít, mint a vadállat, ki láncát most tépte szét.

Kinek szívében a vadság keményen ég.

Ó, gyilkolj és ölj meg minket te piszkos véreb!

S majd meglátod, hogy ömlik belőled gyalázatos véred.

Gyilkolj és tiporj a föld alá!

S játszd el a néma, embertelen halált!

 

Te drága, nyomorult Magyarország!

Dobd el magadtól két békétlen orcád.

A két arc között az ajtó nyitva áll,

S egyszer majd a békegalamb szabadon száll.

 

Váljunk már eggyé s legyünk testvérek!

Szűnjenek meg a harcok, félelmes ellentétek!

Uram! Hisszük, hogy visszakapjuk a régi hazát,

Hallgasd meg szenvedő néped ártatlan szavát!

 

 

Fenyvesi Lilla