Magyar Irodalmi Hírlevél

MAGYAR TITKOK: REGÉNY: Irta NAGY IGNÁCZ

Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez Babits Mihály: Engesztelő ajándék

Fenyvesi Lilla: Jóságos édesanyád

Évfordulós megemlékezések május közepén

Ottlik 100 – Felavatták a költő mellszobrát Kőszegen

Először olvasható Bartók és Paul Sacher levelezése magyarul

Átállás közben: az online lapokról még egyszer

Weiner Sennyey Tibor: Szapphó (drámarészlet)

Sevillai felírat, " PLAZA DE ESPAÑA"

Rabindranath Tagore: Áldozati énekek

Mácz István: Isten (és) az Igazság, a Jóság, a Szépség

                                            2013 MÁJUS                       HETVENKILENCEDIK MEGJELENÉS

 

        Itt és a lap alján is található linkről letölthető

a teljes tartalom pdf formátumban.

 

Babits Mihály

A Magyarok Istenéhez

Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
mienk és senki másé? Szabad-e
hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?

S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz
csupán-mienk is lenni? Lehet-e
világod végtelen, ha nem vagyunk
mi is középen, és sorsunk a Tengely?

Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
Vagy mi leszünk a keresztrefeszített
a nemzetek közt? Akkor is középen
áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.

És ez van talán hátra még. Az embert,
az aprót, megváltottad már. A népek
váltsága jő most. S bizonnyal mienk vagy,
Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.

Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
öccse te, egy a sok közül, pogány
csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:

magyarok és mindenek Istene.

Babits Mihály: Engesztelő ajándék

 

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed,
keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom.

Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet,
s ezt sem adom, csak visszaadom már:
Mert jól tudom, ki vagy? S hogy benned és általad élek,
kenyerem és levegőm! S rég nem volnék ha te nem volnál.

Óh különös hatalom! Szeretet erős gyengesége
- s óh gyenge erősség! Oly védtelen benned.
Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége
s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved.

Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,
mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:
Óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?
Ki mondja a tiprott percnek: "Kelj föl, kis százszorszépem!"

Órák és percek helyett fogadd el egész életemet,
virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos:
De virághamvval, s lásd, könnyel trágyás, s ha új palántáid beülteted,
minden szirmot földajkál s neked áldoz.

 

 

 

 

 

 

Jóságos édesanyád

Egy anyai szó, mi

mindennél többet ér,

Egy anyai hang, mi

mindennel felér.

Ez az áldó kéz, mi

soha nem fárad el,

Miben a szeretet rózsája

soha nem hervad el.

S az anyai szív,

mi érted dobban,

Egy, kit szeret: téged,

senki mást jobban.

Szemei mindig

mosolyban néznek rád,

És ő nem hagy el,

ha valami bánt.

Istenhez könyörgő

elmondatlan szavai…

Érted. Csakis érted

szólnak fohászai.

Gyermek vagy, s az

is maradsz.

Nem nősz fel,

akárhogy is akarsz.

 

Gyermek vagy, s

Ő neked mesél.

Nem leszel felnőtt,

amíg Ő regél.

Egy örök gyermekség

vagy számára.

Egy ÖRÖK valótlan valós

álmában.

Fenyvesi Lilla

 

 

Rabindranath Tagore:

Áldozati énekek

26.

Jött s leült mellém, de én nem ébredtem fel.

Ó, micsoda átkos mély álom volt az, én, szerencsétlen!

Jött, mikor az éjszaka csendes volt, hárfája a kezében, s

álmom visszhangozta melódiáit.

Ó, jaj, mért hogy ily módon kárba vesztek összes éjjeleim?

Mért hogy soha színről színre nem láthatom őt, ki leheletével

álmaimat érinti?

 

Rabindranath Tagore 1941-ben, nyolcvanéves korában halt meg Kalkuttában. Gazdag értelmiségi családból származott,

amelyben hagyomány volt az angolbarátság és a régi indiai vallásnak az európai kultúrával való ötvözési kísérlete.

Tagore a régi szanszkrit Upanisadokon és a Biblián nevelkedett.

1912. évi angliai útja alkalmával az eredeti bengáli nyelvről angolra fordítja Gitándzsali (Áldozati énekek) című verseskötetét.

Ezért az alkotásáért Yeats javaslatára irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (1913). Lírája a szépség misztikus házassága a

valósággal. (Világirodalmi Kisenciklopédia)

A magyar fordítás hűen és költőien tolmácsolja az angol szöveget (Szentirmay Gizella, 1920)

 

 

 

 

 

 

 

Mácz István

Isten (és) az Igazság, a Jóság, a Szépség

 

Epilógus

Igazság, jóság, szépség,

tiszteljük, akarjuk, szeretjük,

bár érezzük:

amit elérünk, az mind rész csupán,

töredék az Egészből.

(Ám felfoghatnánk-e mi, véges lények

már most,

véges létünkben az Egészet?)

Akarjuk csak a részeket,

szeressük,

hiszen az Egészből részek,

és töredékükben is ajándékozzák

az EGÉSZET,

mint a kerek ostya

a Végtelen Istent.

Áldozzuk

a rész igazságokban, jóságokban,

áldozzuk a töredék szépségekben

a személyes és teljes

 

Igazságot, Jóságot, Szépséget –

AZ ISTENT!

Az igazság fényében, a jóság erejével,

a szépség szárnyain

SZÁLLJUNK FELÉJE!

 

 

Ne bántsd a magyar szellemet és alkotóerőt, mert önmagadat és Európát is megfosztod egy szebb jövő lehetõségétõl!

 

A Magyar Irodalmi Hírlevelet szerkeszti: Fenyvesi Miklós

fenyvesi.miklos9@upcmail.hu