Magyar Irodalmi Hírlevél

 

 

 

 

MAGYAR TITKOK: REGÉNY:Két pisztoly.

AMADÉ LÁSZLÓ (1703-1764)

Fenyvesi Lilla: Omega

Tollas Tibor: Sose szabadulva

Weöres 100 - Elindult a hivatalos centenáriumi év

Irodalomtörténeti érdekességek egy kaposvári árverésen

Megnyílik az ország első bibliás könyvesboltja

Márai Sándor eddig ismeretlen regényét mutatja be a Helikon

Wass Albert: Otthon

B. Radó Lili: Esti dal

MÓRA FERENC: A KÉT FORINTOS

Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál

Tekintetes Vandali vadászmeséi

                                      2013 JÚNIUS                  NYOLCVANADIK MEGJELENÉS

 

                                                     Itt letölthető a teljes tartalom pdf- ben.

 

AMADÉ LÁSZLÓ
(1703-1764)

A szatmári béke (1711) és a Bessenyei felléptével irodalmi mozgalomként meginduló magyar felvilágosodás (1772) közt eltelő hat évtized a magyar irodalom nagy hullámvölgye. A nemzeti ügy elbukott, új remények még nincsenek, az ország valójában gyarmat, a nép nyelvének ugyanúgy nincs becsülete, mint magának a népnek, amely a kuruc remények múltával jogtalanabb és nyomorúságosabb jobbágysorba süllyed, mint valaha.

A gyér polgárság idegen ajkú, a hivatalos nyelv és vele a köznemesség otthoni férfinyelve a latin (magyarul csak az asszonyokkal és a parasztokkal beszél a magára adó nemes, a fiú apjához latinul szól, csak anyámasszony nyelve - anyanyelv! - a magyar). A Bécset szolgáló főnemesség jó része el is felejti a nemzeti nyelvet, általában németül beszél, s ha igényesebb, akkor a bécsi udvarban tanul franciául. A két emberöltő legszínvonalasabb magyar irodalmi műveit külföldön írják vagy kényszerű emigrációban (Mikes), vagy magasabb kultúrát igénylő távoltartózkodásban (Faludi).

De ha nincs is magyar irodalmi élet, mégis van irodalom. A műveltebb és módosabb nemesurak, főleg az arisztokraták szinte a maguk és szűk körük gyönyörködtetésére verselnek, javarészt latinul, olykor németül vagy franciául. Lázár János magyar versei nem sokat érnek, de latinul jó színvonalú költő; a felvilágosodás szellemi előkészítői közt fontos jelentőségű Fekete János néhány magyar verse elég gyatra mű, de francia versesköteteit még a korabeli francia olvasók is tudomásul veszik, elég színvonalas Voltaire-epigon.

Ebben az irodalmi sivárságban fontos kivétel Amadé László költészete. Nem nagy költészet, nem mély költészet, de jó költészet: könnyed, bravúros, korszerűen rokokó, vagy ha tetszik: gáláns, játékos és gazdagabb formakincsű, mint az egész azelőtti magyar világi költészet (mert hát Szenci Molnár zsoltárvilága ennél is gazdagabb formaváltozatosságú, de a magasztos Szenci Molnárt és a frivol Amadét szinte nem is illik egy mondatban írni vagy mondani).

Teljes úri nevén várkonyi báró Amadé Lászlónak hívták. Apja is - Amadé Antal báró-költő volt. Balassi formájában írt jó színvonalú szerelmes és vallásos verseket, műveltebb volt kora átlagánál. De családjával, osztályával, bizonnyal magamagával is meghasonlott, világtól elvonuló, illetve a világgal csak szakadatlanul pereskedő viszonyban élő ember, aki Rákóczi évtizedében kurucoktól is, labancoktól is elhúzódott, és végrendeletében azt hagyta fiára, hogy ne vegyen magának nemesi családból származó feleséget. És habár fiával is zsörtölődő viszonyban volt, léhának és rossz jelleműnek tartotta, mégis igyekezett a lehető legjobb neveltetést biztosítani a számára.

A fiú - Amadé László - valóban felettébb vonzódott a léha élethez: a nagy ivások, a felelőtlen szerelmi kalandok, az oktalan vakmerősködések nemcsak ifjú éveire jellemzők. Ugyanakkor az is igaz, hogy gyors felfogású, minden iránt érdeklődő, sokféle tehetséggel megáldott embernek bizonyult. Kamaszkorától fogva verselt magyarul, latinul, németül, szlovákul (mert magyar és szlovák jobbágyaik nyelvét ugyanúgy tudta, mint az iskola latinját, és Bécs németjét). Későbbi kóborlásai idején ugyanilyen jól megtanult olaszul és franciául. Hamarosan jártas lett a zenében is, több hangszeren is játszott, ugyanolyan könnyen rögtönzött táncdalokat és szerelmes énekeket, mint amilyen könnyedén verselt olasz vagy német modorban - magyarul. De még az iskolában tanulhatók is felettébb érdekelték, nem is hagyta abba a tanulást, amíg végül a gráci egyetemen filozófiai doktorátust nem szerzett magának.

Első házasságában azonban nem tartotta be az atyai tanácsot. Arisztokrata lányt vett feleségül, Orczy Zsuzsánna bárókisasszonyt (Orczy Lőrinc testvérnénjét), de a fiatalasszony néhány hónap múlva meghalt. Akkor a fiatalon elözvegyült férfi, aki egyszerre állt költő, muzsikus, filozófus, léha iszákos, könnyelmű pazarló, lelkiismeretlen nőcsábító és társaságok kedves szavú csevegője hírében, egyszeriben felcsapott lovas katonának. A császár szolgálatában bejárta Észak-Itáliát és Németország számos vidékét. Vakmerő bátorságával gyorsan haladt előre. Egészen a generál-adjutánsi rangig vitte (ma vezérőrnagynak mondanók). Európa-szerte mesélgettek gáláns kalandjairól, amelyeket ő maga is kérkedve hirdetett, közben adósságot adósságra halmozott. Azután egyszerre hátat fordított a vitézkedésnek, magas civil méltóságot keresett, és jó összeköttetései révén a pozsonyi udvari kamara tanácsosa lett, azaz igen magas rangú pénzügyi tisztviselő; kiderült, hogy pénzügyi és gazdasági ügyekhez is ért. Anyagi ügyeit pedig úgy hozta rendbe, hogy most már megfogadta az atyai végrendelet kívánalmát, és dúsgazdag polgárlányt vett feleségül, egy Weltzl nevű brünni kereskedő Mária Paulina nevű leányát. Harminchárom éves ekkor. Hűséges férj ugyan sohase lett belőle, de ettől fogva otthon él, vagy pozsonyi házában, vagy felbári birtokán, és mindhalálig kedvelt alakja a csallóközi nemesi társaságoknak. Verseket is kedvelő kortársai hamarosan őt tartják a legnagyobb élő magyar költőnek. Holott versei életében nem jelennek meg nyomtatásban, hanem kéziratos másolatokban, kézzel írt és udvarházról udvarházra adott daloskönyvekben terjednek. Még az éneklő népig is eljutnak. Toborzójából népdal lett, később Arany János szerzett dallamot hozzá, egy népajkon formálódó változata beleépült Kodály Háry Jánosába is. Ez a legismertebb, manapság talán egyetlen ismert költeménye ("A szép fényes katonának...").

Amadé ismerte a régebbi magyar költészetet, Balassit, Rimayt, de főleg Gyöngyösit. Többet tanult azonban az olasz és francia rokokó lírából és a német gáláns költészetből. Súlytalanságuk nagyon is megfelelt annak a könnyed életkedvnek, amelyet ki akart fejezni. Formagazdagságukat pedig fel tudta használni. Az egész magyar költői nyelv könnyedebbé lett általa.

Problémátlan költészet ez. Egy nyomasztó korban egy országos főtisztviselő mintha észre se vette volna a közgondokat és a magánbánatokat. Látóhatára az eszem-iszomok terített asztalaiig, szerelmes asszonyok hálószobáiig és a katonaélet virtuskodásaiig terjed. Pedig jól tudja, milyen nehéz a paraszti élet, de ez is csak arra jó, hogy biztassa a parasztlegényeket, inkább csapjanak fel katonának, mert az "gyöngyélet".

Igaz, közeledik ötvenedik évéhez, írt egy kis kötetre való vallásos éneket is, ez a könyvecske meg is jelent életében Buzgó szívnek énekes fohászkodásai címen. Ebben is inkább a formabravúr jellemző, mintsem a lélek áhítata. Amadénak a vallás és a filozófia is, amelynek pedig doktora volt, csak játék, alkalom a szójátékokra. Az ő legigazibb világa az udvarlás. Nem a szerelmi szenvedély, hanem a gáláns kaland. Költészetének nagy része vidám vagy álkomoly felhívás szerelmi kalandra. Ehhez azonban gazdag nyelvezete van, kitűnő rímelőkészsége, zenei kultúrán csiszolt ritmusérzéke. Komolytalan költő. Nemegyszer értelmetlen szavakat, olykor értelmetlen sorokat ír, mintha vagy a barokk szójátékosság kései, vagy a dadaisták túl korai elődje volna. Talán nem helytelen a nagy európai formajátékok (Góngora, Marino, Hofmannwaldau) távoli és elég késői rokonának tekinteni. Hadd idézzünk példának egy jellemző versszakát:

Tallalla, fallalla,
jókedvem vagyon,
mert iszket és viszket
oly igen nagyon;
ki légyen,
mi légyen?
Him, hum, ham, hum!
van heve,
nincs neve,
lim, lum, lam, lum.

Volt - vagy van? - egy hosszú költeménye, amelyben beszámolt szerelmi diadalairól, a meghódított nők nevének és családi körülményeinek pontos feltüntetésével. Toldy Ferenc még a múlt században kéziratban olvasta. Azóta elveszett vagy kallódik valahol. Jó lenne megtalálni; nem csak azért, mert alighanem a hazai indiszkréció csúcsteljesítménye, de nyilván nagyon érdekes dokumentumanyag a magyar rokokó világ úri léhaságairól. Nyilván rokon hangú mulatságos szatírájával, amelynek A házasság által elvesztett szabadság megsiratása a címe. Ez megvan. Ha feleségének is megmutatta, aligha szerzett jó órákat neki, hacsak rá nem nevelte a polgárlányból lett bárónét a frivolságra és cinizmusra.

Sajátos jelenség ez a bravúros üresség, ez a zengő semmi, ez az igazi nagy műveltséggel párosult érzelmi felületesség és közéleti közömbösség a mi költészetünkben. És mégis ő volt ezekben az évtizedekben a legeurópaibb magyar költő: a legszínvonaltalanabb korszerűség legszínvonalasabb magyar megszólaltatója.

Hegedűs Géza

http://mek.oszk.hu

Omega

 

Ó, mily sötét ez a csendes éj,

Mily rémisztő ez a fekete tél.

Senki nincs a már halott utcákon,

Olyan ez, mint egy láthatatlan álom.

Pedig nem az. Ez a szomorú valóság.

Meghalt minden: szeretet, béke, jóság.

Legyilkoltak mindenünket,

Elvették egyetlen életünket.

Nincs már a földön semmi,

Ez ellen már nem tudunk mit tenni.

Nézz csak magad elé! Mit látsz?

 

 

A semmi az. A kegyetlen ördögi tánc.

Milyen üres minden, üres a szél hangja,

Üres a távol, üres a közel hamva.

Egy lepusztult csatatér, ami előtted áll,

Por és hamu... s az emberi test mind vérben hál.

Megfagyott minden. Fagyott a lelke mindennek.

Növénynek, állatnak s a kegyetlen embernek.

Koporsónk fedelét Isten áldó kezeivel lezárta,

Kulcsát Életünk tengerébe örökre bemártva.

Temetőnk szent sírjait őrzi eme áldó kéz,

Mely tudta, hol volt a kezdet, s hogy most jött el a vég.

 

Fenyvesi Lilla

Tollas Tibor

Sose szabadulva

(Rácz Sándornak – hitéért és hűségéért)

 

(Bern, 1987. július 1.)

 

 

Weöres 100 - Elindult a hivatalos centenáriumi év

• Hírek

Weöres Sándor költészetének kevéssé ismert vonulatait, a politikus költőt, a magánéleti lírikust, az utolsó időkből származó verseket ismerhetik meg az olvasók a Helikon Könyvkiadónál megjelent új kötetből, amelynek szerdai bemutatójával hivatalosan is elindult a Weöres Sándor centenáriumi év.

    Az Elhagyott versek című kötettel lezárult a kiadó Weöres-életműsorozata. A kötetet bemutató sajtóreggelin Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára bejelentette: a művet várhatóan ősszel Braille-írással és hangoskönyvként is megjelentetik.
    Az államtitkár kiemelte: a politikának az értékmegőrzés is feladata, ezért nem maradhatott a Weöres Sándor-évforduló kormányzati szerepvállalás nélkül. Mint fogalmazott: a költő életműve maga a teljesség, "generációról generációra öröklődik, olyan, mintha a vérünkben, a génjeinkben lenne".
    Balatoni Monika a centenárium programjairól szólva az MTI-nek elmondta, hogy terveznek Weöres-témavonatot, a Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet ad ki és terveik szerint a határokon túl is lesznek programok. Az emlékév költségvetését mintegy 50-100 millió forintra becsülte.
    Az emlékév következő eseményének a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) ad helyet, itt nyílik június 7-én a Weöres Sándor Színháza című kiállítás, amely az alkotó színházi műveit dolgozza fel archívumok anyagaiból merítve.
    Halmos Ádám, a Helikon Könyvkiadó ügyvezető igazgatója felidézte, hogy a kiadó a 2000-es évek elején kezdte el a Weöres-életművet feldolgozni és kiadni, az utolsó kötet az elhagyott, kiadatlan verseket tartalmazza.
    Steinert Ágota irodalomtörténész - több mint ötven Weöres-kötet szerkesztője - elmondta, hogy maga Weöres Sándor vetette fel, hogy ki kellene bővíteni az egybegyűjtött írásait tartalmazó kötetét, a könyv megjelenését azonban az alkotó már nem élhette meg. Felidézte, barátként rá hárult a feladat, hogy az életművet sajtó alá rendezze, ami nem volt könnyű feladat, hiszen több mint 30 ezer oldalt kellett feldolgoznia. Mint megjegyezte, Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy "nem a polgári rend szerint éltek", lakásukban mindenhol kéziratok hevertek "fantasztikus összevisszaságban", ráadásul nemcsak a házaspár művei, hanem más íróké is.
    Kiemelte, az Elhagyott versek megjelenésével teljesítettnek tudhatja Károlyi Amynak tett vállalását, a kötettel egy több mint 12 éve tartó munka ért véget. A több mint hétszáz oldalas könyvről elmondta, hogy a címnek kettős értelme van, hiszen egyszerre utal a tudatosan kihagyott és az elkallódott versekre. Szerinte Weöres Sándor sok kéziratát elajándékozta, ezért még számos szöveg lappanghat.
    Szólt arról is, hogy az Elhagyott versek szövegeit a költő nem minőségi okokból hagyta ki a korábbi válogatásokból. A most megjelent fiatalkori versek például akkoriban rangos irodalmi lapokban láttak napvilágot - mutatott rá a kutató.
    Elhagyta azokat a műveket is, amelyeket túlságosan személyes hangvételűnek ítélt, például a feleségéhez vagy a kortársaihoz írt verseket. Ezt a szerkesztő a weöresi költészetfelfogással indokolta, mondván a költő a mindenséget és nem a személyeset akarta tükröztetni verseiben. Az irodalomtörténész szerint Weöres - a közhiedelemmel ellentétben - nem volt apolitikus költő, több művet írt például az 1956-os forradalom idején.

Ilyen témájú versei azonban most olvashatók először kötetben.
    Weöres kevéssé ismert arcát mutathatják a közérzeti versek - hangsúlyozta Steinert Ágota, aki szerint ezekben a művekben Weöres "rossz közérzete" érhető tetten. A szerkesztő szerint az alkotót bántotta, hogy méltatlanul háttérbe szorították, például a Kossuth-díjnak is csak a második fokozatát kaphatta meg, miközben az irodalmi Nobel-díj esélyeseként emlegették.
    Az olvasók a könyvből megismerhetik az utolsó időszakban született szövegeket is, amelyek főleg az öregségről, betegségről, az élet elmúlásáról szólnak - ismertette a művet a szerkesztő, hozzátéve, hogy a Weöres életművének kiadása ezzel a kötettel még nem zárulhat le, hiszen több mű lappanghat archívumokban, könyvtárakban, magánszemélyeknél.

(MTI)

Irodalomtörténeti érdekességek egy kaposvári árverésen

• Hírek

Könyvritkaságokat és irodalomtörténeti érdekességeket, leveleket, kéziratokat, okleveleket, fotókat, rajzokat árvereznek Kaposváron a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban június 6-án, a könyvhét első napján I. Somogyi Kézjegy címmel az Antikkönyv.hu Kft. szervezésében.

    Bekes József újságíró, az árverés ötletgazdája az MTI-nek elmondta: az aukción 301 tétel kerül kalapács alá, köztük olyan irodalomtörténeti kuriózum, mint Ady Endre Szép Ernő költőnek címzett képeslapja, amelynek 750 ezer forintos induló árára már az aukció előtt többször ráajánlottak.
    Legutóbb Ady Endre dedikációja a Vér és arany című verseskötetben másfélmillió forintot ért egy budapesti árverésen - emelte ki Bekes József. Most Ady 1914. augusztus 27-én Csúcsáról a Boncza kastélyból írt, az ottani postán felülbélyegzett képeslapja kerül árverésre a somogyi megyeszékhelyen.
    A Szép Ernőnek küldött, töltőtollal két oldalon sűrűn teleírt lapon a Csinszkához fűződő érzéseiről is vallott a költő. A teljes névaláírásával ellátott, a Boncza kastélyt ábrázoló képeslap tartalmát eddig nem publikálták.
    A somogyi közönség számára csaknem száz, a megyével kapcsolatos irodalomtörténeti érdekességet és dedikációt is bemutató, kiállítással egybekötött kaposvári aukción sok más könyvritkaság mellett kalapács alá kerül Kassák Lajos első, 1915-ben dedikált verseskötete, az Éposz Wagner maszkjában, a titokzatos magyar Hungáriai Mihály 1516-os, Strassburgban kiadott teológiai értekezése, gróf Széchenyi István balatoni gőzhajózásról írt könyvének első kiadása és Buda 1400-as évekbeli ábrázolása is.
    Az aukció kínálatában számos költő és író kötete szerepel, köztük van Ady Endre, Babits Mihály, Csoóri Sándor, Fodor András, József Attila, Szabó Dezső, Takáts Gyula, Weöres Sándor, továbbá egy Kaposvárról 1696-ban készült, eddig sosem látott metszet, egy Rippl-Rónai által tervezett első világháborús album, Király Béla 1956-os katonai parancsnok levele, valamint Tar Csatár színművész, műfordító, az első somogyi kisdedóvó alapítójának talán egyetlen, színezett óriás fotója, amelyet Langsfeld Mór fotóművész készített 1882-ben.
    Az aukción megvásárolható könyvek és irodalomtörténeti érdekességek megtekinthetők az árverést megelőző napon a Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtárban, valamint az antikkönyv.hu oldalon.

 

(MTI)

 

 

 

Konferencia a határon túli magyarság szellemi örökségéről

• Hírek

A Magyar Emigrációs és Diaszpóra Központ létrehozásának szükségességéről, a nemzetpolitika feladatáról és a Nemzeti Kulturális Alap Ithaka-programjáról is szó volt a határon túli magyarság szellemi örökségének megőrzéséről rendezett szerdai budapesti konferencián.

    A házigazda Balassi Intézet főigazgatója, Hatos Pál elmondta: a konferencia egyik célja annak az eszmecserének a folytatása, amely a diaszpóra szellemi örökségének megőrzésével és hazaszállításával kapcsolatos. Másrészt az új mobilitásról, a "most kiáramló" magyar állampolgárok, illetve magyar közösségek megszólításának módjairól is beszélnek.
    Hatos Pál előadásában a Magyar Emigrációs és Diaszpóra Központ létrehozásának szükségességéről szólt, amely számos stratégiai feladatot látna el, többek között élő, interaktív kapcsolatot tartana a diaszpórával a nemzetpolitikai célok megvalósításával. Az intézményben állandó tárlatok ismertetnék egyebek mellett a diaszpóra szellemi műhelyeit, a nagy magyar utazókat, a világban megtalálható emlékhelyeket, az időszaki kiállítások pedig teret engednének külföldi emigrációs múzeumok bemutatkozásának és magyar származású művészek alkotásainak is.
    A múzeumi feladatok ellátása mellett az intézmény kutatási-oktatási bázisként működne konferenciák és könyvbemutatók szervezésével, de helyet kaphatna benne könyvtár, kézirattár és archívum is.
    Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a tanácskozáson bemutatta a kormány eddigi és tervezett intézkedéseit, beszélt a határon túli magyar épített örökség megőrzésének szükségességéről, a különböző emlékhelyek, értékek összegyűjtését célzó Julianus-programról és a budapesti Magyarság Háza határon túli kultúrát bemutató tevékenységéről. Előadásában emlékeztetett arra is, hogy a határon túli magyar műemlékek programszerű megóvása 2012-ben indulhatott el ismét az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), a Balassi Intézet, az örökségvédelmi hivatal és a Teleki László Alapítvány együttműködési megállapodásával.
    A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-program keretében a kormány 47 ösztöndíjas fiatalt küldött az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába a magyar diaszpóra hétköznapi életének megismerésére, életük segítésére.
     A külföldön található magyar értékek hazahozatalát célzó, 2001-ben indított Ithaka-program eredményeiről számolt be Kenyeres István,  a fővárosi levéltár megbízott főigazgatója, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Közgyűjtemények Kollégiumának vezetője. A program célja a magyar művészethez, tudományhoz tartozó nemzetpolitikai jelentőségű hagyatékok, gyűjtemények hazaszállítása külföldről és magyarországi közgyűjteményekben való elhelyezése.
    A kiírásra a program elindulása óta összesen 43 pályázat érkezett, ebből 33 nyert támogatást összességében 78,4 millió forint értékben. Így került például a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába Dsida Jenő erdélyi költő hagyatéka, míg a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy amerikai magyar emigráns életmódját dokumentáló épület berendezésével, a Magyar Természettudományi Múzeum pedig Kölcsey István zoológiai vadászati gyűjteményével lett gazdagabb.

 (MTI)

  Megnyílik az ország első bibliás könyvesboltja

• Hírek

Megnyílik az ország első bibliás könyvesboltja a kilencedik kerületi Ráday utcában. A protestáns bibliakiadásoknak otthont adó református könyvesboltot a Dunamelléki Református Egyházkerület alapította - közölte az egyházkerület pénteken az MTI-vel.

    Mint írták, a könyvesbolt nyitása a Református Zenei Fesztiválhoz kapcsolódik. A nyitó ünnepségen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Bogárdi Szabó István mond köszöntőt pénteken. Az üzlet a fesztivál ideje alatt, péntektől vasárnapig nyitva tart, június végéig pedig húsz százalék kedvezményt adnak minden vásárlónak.
    A zenei fesztiválon nem csak a Bibliás Könyvesbolt tart nyitva; a Biblia Múzeum két időszaki kiállítással is várja a látogatókat a Ráday u. 28. szám alatt. "Beszédes leveleim, leveles beszélgetéseim" címmel Vadászné Ablonczy Emőke iparművészeti kiállítása, illetve a Magyar Bibliatársulat nemzetközi bibliafordításokból álló kiállítása kap helyet a múzeumban - olvasható a közleményben.

    A könyvesbolt profiljának központi eleme a Szentírás, ezért kapta a Bibliás Könyvesbolt nevet. A magyar nyelvű protestáns bibliakiadások mellett kézműves bőrkötésű bibliák és énekeskönyvek, továbbá több mint hetvenféle idegennyelvű Biblia is megvásárolható. A bolt stratégiai és szakmai partnere a Magyar Bibliatársulat Alapítvány, amely segíti az eligazodást a könyvpiacon fellelhető bibliafordítások között - tették hozzá.
    Megjegyezték, a könyvkínálatot úgy válogatják össze, hogy helyet kapjanak a kereszténységet témaként tárgyaló kortárs és klasszikus irodalmi művek, útikönyvek, fotóalbumok, valamint protestáns teológia, keresztyén pszichológia, életvezetés és gyermekkönyvek is.
    A Bibliás Könyvesboltot a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday utcai székházban alakították ki, és szerves részét képezi az ország egyetlen Biblia Múzeumának, valamint a Ráday műemlékkönyvtárnak.

(MTI)

Márai Sándor eddig ismeretlen regényét mutatja be a Helikon

• Hírek

Hallgatni akartam címmel Márai Sándor eddig ismeretlen munkáját, az Egy polgár vallomásai harmadik részének tekinthető esszéregényt mutatja be május 28-án a Helikon Könyvkiadó. Az író az emigrációban született első művében 1938-tól 1950-ig rajzolja meg a polgárság történetét.

    Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a Helikon főszerkesztője az MTI-nek elmondta, hogy régóta sejteni lehetett, Márai Sándor megírta az Egy polgár vallomásai harmadik részét, hiszen erre naplóiban is utalt. "És meg kell írni a Polgár vallomásai harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” - idézte a főszerkesztő Márait, aki 1944 novemberében írta e sorokat naplójába. Hozzátette, a kézirat eddig a hagyatékban rejtőzött, és "irodalmi szenzáció" a megjelenése.
    A kiadó adta a könyv címét, mivel a kézirat nem kapott egyértelmű szerzői megnevezést. Több címötlet szerepelt rajta áthúzva - köztük az Egy polgár vallomásai 3, illetve a Föld, föld! -, de a kiadó végül a kézirat első mondatát emelte címhelyzetbe.
    Arra a kérdésre, hogy miért nem a kézenfekvő, Egy polgár vallomásai 3-ra keresztelték a könyvet, Kovács Attila Zoltán azt felelte, hogy a kiadó tervezi az Egy polgár vallomásai-sorozat teljes, kritikai kiadását, amelynek ezt a címet szánják. Felidézte, hogy 1935-ben Márai egy vesztes per után átdolgozta a regényt, így közel három fejezettel, számos bekezdéssel rövidebb a ma ismert mű az eredetinél.
    A mintegy 180 oldalas Hallgatni akartamról elmondta, hogy a Föld, föld! című könyve első két fejezeteként született a mű 1949 és 1950 között, de végül az író elhagyta a szövegrészletet az 1970-es években megjelent kötetből. Szerinte az új könyv az Egy polgár vallomásai-sorozat "kiegészítő esszéköteteként" értelmezhető, hiszen amellett, hogy a jól ismert elbeszélői hang szólal meg, a rendszer kritikájaként is olvasható, ráadásul rövid, tömör politikusportrék is helyet kaptak benne, többek között Teleki Pálról, Bárdossy Lászlóról, Bethlen Istvánról. Kiemelte, a könyv a történészek számára is izgalmas lehet.
    Mint Kovács Attila Zoltán rámutatott, Márai nem akarta, hogy könyve külföldön megjelenjen, ugyanakkor Magyarországon a cenzúra miatt nem számíthatott kiadására. Az előbbit a kiadó vezetője azzal indokolta, hogy az író a könyvben korával néz szembe, az európai polgárság sorsával, arról ír, hogy mi lesz ezzel a társadalmi réteggel 1938 után, de kritikát mond a Horthy-rendszer, az úrhatnám, dzsentri világ felett is.
    A főszerkesztő szerint Márai azzal szembesült, hogy a 19. századi, polgári világ Európában megszűnőben van, ezért az ezzel kapcsolatos könyveit "nemkívánatosnak" érezte, a kérdéskör tabutémává vált számára. Csak akkor vette elő újra, amikor már San Diegóban élt - jegyezte meg Kovács Attila Zoltán.
    A főszerkesztő elmondta, hogy a kötet az eredeti szöveghez hűen a szerzői kihúzásokat, javításokat is tartalmazza, emellett a könyvet jegyzetekkel látták el. A Hallgatni akartamot Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték gondozójának utószava zárja.
    A Márai-hagyatékról szólva megjegyezte, hogy több lappangó kézirat van még, ezek gondos tanulmányozásra várnak. A kiadónál a könyvvel együtt jelenik meg A teljes napló-sorozat 1964-66-ról szóló kötete. Új projektként irodalmi bédekkersorozat is indul a Régi Kassa, álom című könyv mintájára: a tervek szerint hasonló kiadvány jelenik meg Nápolyról, Salernóról, New Yorkról, illetve San Diegóról is.

(MTI)

http://www.irodalmijelen.hu

 

Rabindranath Tagore:

Áldozati énekek

27.

 

Világosság, ó, hol van a világosság?

Gyújtsd meg azt avágyakozás égő lángján!

Itt a lámpa, de soha egy lobbanása sincs a lángnak,

- a tesorsod is ilyen, szívem!

Ó, százszor jobb volna számodra a halál!

A lelki ínség kopogtat ajtódon, s azt az üzenetet hozza, hogy

a te urad ébren virraszt s találkozóra hív az éj sötétjén át.

Az eget felhők borítják, végeszakadatlan az eső. Nem tudom,

mi ez, ami megmozdul szívemben; nem tudom, mit jelent.

A villám pillanatra fellobbanó fénye csak még mélyebb sötétet

von a szememre, szívem tapogatózva keresi az ösvényt, amely

felé az éjszaka zsongó zenéje hívogat.

Világosság, ó, hol van a világosság? Gyújtsd meg azt a

vágyakozás égő lángján! Az ég dörög, a szél sikoltva száguld az

ürességen át. Az éj fekete, mint egy fekete kő. Ó, ne hagyd,

hogy sötétségben múljanak el az órák.

Gyújtsd meg életeddel a szeretet lámpáját!

 

 

 

 

 

 

 

Mácz István

Szívdobbanások

 

Prokop Péter: Hit, remény, szeretet

 

Bevezető sorok

Keresem a szavakat,

mint a költő, Petőfi Sándor, aki hazafelé egész úton azon gondolkodik, hogyan köszöntse rég nem látott édesanyját? Kereste a legméltóbb szavakat. Vajon nem vagyunk így mi is, amikor szavakat keresünk, hogy méltón szóljunk szeretett Istenünkhöz?

A szavakat keresőknek segít e könyvecske. Százszor mondja ki a hit, a remény, a szeretet szavait.

Még az anyanyelv tudásával sem születünk. Meg kell tanulnunk. Másoktól. Azután alakul ki sajátos stílusunk, amelyben énünk fejeződik ki.

Az imádság nyelve sem születik velünk. Meg kell tanulnunk. Másoktól. Azután majd saját bensőnk csak ránk jellemző stílusával beszélünk Istenünkkel.

Anyanyelv tudása teljes emberré fejlődésünkhöz elengedhetetlen. Hasonlóan az ima-nyelv embervoltunk egészéhez tartozik.

Nem azért fohászkodtam a jó Istenhez, hogy ezek írásban megjelenjenek. Sőt a félelem érzése tölt el, mit szól Ő, a Megszólított, hogy beszélgetésünkből a magamét másoknak átadom?!

Kérem, tanúságnak vegyék. Ajándék, hogy szólhattam és soha nem maradt válasz nélkül hitem kérése, reményem vágya, szeretetem igénye.

Rohanó időben hajszoltan élünk. „Semmire sincs időm!” – mondjuk sokszor, ám szívünknek mindig van „ideje” dobogni. Hajszolt rohanásunkban kell, hogy ideje legyen lelkünknek fohászkodni.

A fohász a lélek szívdobbanása. Testünk szívdobbanásai az éltető erőt lüktetik minden sejtünkbe. A lélek szívdobbanásai a hitet, a reményt, a szeretetet áramoltatják egész lényünkbe.

Kérem, e könyvecske sorait ne olvassák, hanem már az első pillanatban törekedjenek azonosulni vele, és máris nem érdekfeszítő vagy unott szöveg, hanem imádság lesz. Imának született abban, aki leírta őket. Az olvasónak is vannak szívdobbanásai. Lelkének is. A sok közül – keresse, melyik az – válassza ki, amelyikkel azonosulni tud. És imádkozza, nem egyszer, nem százszor, „csak” úgy, mint testének szíve, ritmusosan sokszor, és a hit, remény, szeretet élete erősödik, fellobbanó lángként lobog, izzik, mint a tűz, és beteljesedik.

Lelkünk szívdobbanásai olykor sóhajok, olykor suttogások, máskor kiáltások – mindegy, egy sem marad válasz nélkül.

Olykor semmit nem mondunk – e fohászok erre is hangolnak – „csak” hiszünk, remélünk, szeretünk; és Istenünknek meglesz hitünkre, reményünkre, szeretetünkre szótlan válasza.

Nyelvsajátság

[SAJÁTSÁGOS A MAGYAR NYELVBEN…]

Sajátságos a magyar nyelvben, hogy az állatok nevei mint vétettek át műszerek szavaiul. Így:

Vasmacska: horgony, mely a hajókat tartja.

Famacska: azon eszköz, mellyel a csizmát szokás lehúzni.

Vaskutya: azon sokágú eszköz, mely a tűzhelyeken áll, s mikre a tüzet rakják meg a nyárs végit teszik.

Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek.

Bak: ama háromlábú szék, mire szapuláskor a kádat teszik.

Faló: a hintó-emelő tengelykenésnél.

Daru: az emelőgép a hajókon.

Kecskeláb: a feszítő vas.

Lúdlelke: a pecsenyén átjáró vas.

Gém: a kutak ágasa.

Jókai Mór

http://mek.oszk.h

Tekintetes Vandali vadászmeséi

HOGYAN FOGTA MEG A SZÉKELY A MEDVÉT ELEVENEN

Kivel is történhetett volna mással, mint székely emberrel ez vitéz eset, és kivel is történhetett volna mással, mint medvével az a hallatlan balgaság, hogy elevenen meg hagyja magát fogni.

Úgy történt az, hogy a jámbor csíksomlyói legény kiment tavasz idején fát vágni az erdőre, s éppen amint egy nagy tőkét hasogatna, belesulykolván a fejszéjét erősen, egyszerre nagy zörgés-mozgás támad a háta mögött, s amint hátrapillant, hát egy roppant nagy, bozontos fenevad jön a sűrűből feléje.

A székely legény még csak meg sem ijedt volna tőle, ha éppen a fába nem lett volna szorulva a fejszéje, de íme, nem lehetett azt onnan kirántani, a medve meg már itt volt, futni meg bajos volt, mert nem vala hová; fára mászni haszontalan védelem, mert a medve is ért hozzá; ebben a halálos veszedelemben nem maradt a legénynek más válogatása, mint elővenni azt a játékot, amit gyerekkorában tanult: egy fa körül szaladgálni, ha onnan kiszorítják, a másikhoz ugrani, és azt kerülgetni.

Persze hogy a székely fürgencebb legény volt, mint a medve, aki sehogysem bírta az üldözöttet elkapni, efölötti dühében, mikor a székely elugrott előle valami fa mögé, dühösen nyalábolta át a fát, azt képzelve, hogy ezt is ott kapja.

A legény, amint látta, hogy ölelgeti a medve a fát, egyet gondolt, kihúzta a tüsző szíját, hurkot vetett rajta, s amint a mackó két lábra állva megint nekirohant, abban a pillanatban, amint ez átölelte a karcsú szálfát, hirtelen rávetette a hurkot mind a két első lábára, azzal hevenyében gúzsnak csavarta a szíjat, s a medvét emberül odakötötte két ostoba talpánál fogva, mint Döbrögi uramat Ludas Mátyás.

A medve ordított és rugdalózott, majd kitörte az átnyalábolt fát, de hiába, a székely szíja nagyon erős jószág volt, s mentül jobban rángatózott, annál erősebben húzta rá a csomót.

– Hát hiszen ne ordíts olyan nagyon, komé! – szólt hozzá nyájasan a székely – majd mindjárt könnyebbítek én rajtad, csak elébb elhasítom ezt a fát, mert ha most húzom ki belőle a fejszémet, mind kihullanak belőle az ékek.

S azzal szép nyugodtan felhasogatta a tőkét; s mikor az megvolt, akkor azt mondta a medvének, hogy „már most elmehetsz, ahova akarsz”; hanem elébb főbe ütötte a fejszével egypárszor, hogy a medve egy csepp hasznát sem vette az engedelemnek.

http://mek.oszk.h Jókai Mór

A Magyar Irodalmi Hírlevelet szerkeszti: Fenyvesi Miklós

http://irodalmihirlevel.freewb.hu/

Terjeszti a Kárpáti Harsona

ttp://www.karpatiharsona.info