Magyar Irodalmi Hírlevél

 

Magyar irodalom csak egy van, de ez olyan nagy kincset ér,hogy
gazdaggá tehet mindenkit, aki e tiszta forrásból frissíti fel lelkét és elméjét.

 

                                                    NAGY IGNÁCZ : MAGYAR TITKOK

BAJZA JÓZSEF (1804-1858)

Czike László: Digitális reinkarnáció

Bajza József - Sóhajtás

Díjat alapítana a Történelmiregény-írók Társasága

Tizenkét magyar könyv a Szófiai Nemzetközi Könyvvásáron

Szlovákiai magyar népköltés 

 

Itt letölthető a teljes tartalom.:

                                                                                      http://kics.it/cuLrxw

 

           2014 Január                                   NYOLCVANHATODIK MEGJELENÉS

 

 

A Magyar Irodalmi Hírlevelet szerkeszti: Fenyvesi Miklós

 

Email: gordiuscom@gmail.com

 

http://irodalmihirlevel.freewb.hu

 

Czike László

 

Digitális reinkarnáció

 

 

 

Beszűkült akadémikusok

 

„A világnézet, amely tudósaitok és akadémikusaitok sajátja, min­den, csak nem az emberiség és annak történelmének nézőpontja, hanem csak egy nagyon is beszűkült látásmód.

Ez az oka, hogy egyetlen archeológus sem képes valódi magyarázatot adni a kris­tálykoponyák csodájára. Nem tudják megmagyarázni még Teoti­hu­a­can piramisait sem, vagy azokat, melyek az ősi Egyiptomból származnak. Képtelenek magyarázatot találni a roppant kőtöm­bök­re, melyeket a perui inka birodalom használt. Nem találnak vá­laszt rá, hogy mi, ilyen egyszerű és primitív emberek, hogyan vol­tunk képesek azokat mozgatni. Nem tudják megmagyarázni, a né­pem hogyan tett szert arra a technikai precizitásra, mely az i­lyen épületek létrehozásához szükséges. Senki sem tudja megma­gyarázni, hogyan készültek a piramisok, és hogyan lehetséges az, hogy éppen a legősibbek lettek a legpontosabban és a leg­szeb­ben kialakítva. Nem találnak rá magyarázatot, hogyan lehettek az ősi egyiptomiak vagy az olmékok, a maják és az aztékok közönséges törzsekből egyik napról a másikra építőmesterek?”

A földönkívüliek

 

„Tudjátok, a földönkívüliek - ahogyan ti nevezitek őket – voltak a­zok, akik elhozták nekünk a kristálykoponyákat. Mi égi istenek­nek, vagy égi embereknek nevezzük őket. Ezek az égi embe­rek a Víz Harmadik Világának vége felé keresték fel a Földet. A Víz Har­madik Világa hosszú-hosszú idővel ezelőtt zajlott le, még a kon­ti­nen­tális elsodródás előtt, amikor a világ valamennyi száraz­földje e­gyet­len, Teknős-szigetként ismert kontinenst alkotott. Az égi is­te­nek a kezdetek kezdete óta látogatták a Földet, és azóta is több alkalommal eljöttek ide. Gyakorta csak nagy tanítóként emleget­ték őket, és olyan neveket kaptak, mint Közép-Amerikában Quet­zal­coatl, vagy Dél-Amerikában Vi­­rarocha. Sokszor jöttek olyan­­kor, amikor az emberi­ség éppen küzdelmet folytatott egymással, vagy olyankor, mikor nem vol­tak törvé­nyek, vagy egyéb okok­ból él­tünk szegényesebb é­le­tet. Se­gítőkként, gyógyí­tók­ként lép­tek fel; -s meg­próbálták megtaní­ta­ni az emberiséget, hogy béké­ben éljen. Az égi istenek se­­gí­tet­ték a korai embereket abban is, hogy a klasszi­kus világ csodáit lét­rehozhassák.

 

 

Az emberiség át­a­la­kult a saját galaxisunkból, és a távolabbi boly­gókról származó lényekkel való kap­csolattartás során. A földön­kí­vüli civilizációkkal folytatott kom­munikáció, ismeretcsere kulcs­sze­repet kezdett játszani a fej­lő­désben, és sokkal nagyobb mér­ték­ben, mint azt képzelnénk. De amit el akarok mondani, sokkal mélyebbre nyúlik vissza. El­visz bennünket legkorábbi őseink ide­jébe. Elmondom nektek a terem­tés igaz történetét úgy, ahogyan an­nak idején én is hallottam az ő­se­imtől.”

 

A neandervölgyiek

 

 

 

„Kezdetben béke honolt a Földön. Az emberek, a­kik akkoriban él­tek, nem voltak homo sapiensek, ahogyan ma ismerjük őket. Ti neandervölgyi em­ber­ként ismeritek ezt a típust, de mi Föld-embe­reknek nevezzük őket. Ez volt az Aranykor, mikor a Földön az em­berek és az állatok kommu­ni­kál­tak egymással és harmonikus éle­tet éltek. Szám­ta­­lan legenda ö­rökíti meg a világ minden részén ezt az Aranykort.

 

U­gyanaz, mint ami a ti Ótesta­men­tu­mo­tokban is szerepel, Éden­kert né­ven. És ezt tu­do­mányos bizonyítékok is alá­tá­maszt­ják. Még a ti tudósaitok is felfe­dez­ték, hogy őseink egyáltalán nem vol­tak agresszív raga­do­zók, ami­lyen­eknek korábban hajlamo­sak vol­tunk tartani őket.

 

Nem is oly’ régen a John Hopkins e­gye­tem tudósai ismét megvizsgálták az ősi kopo­nyák fogazatát, és fel­fedezték, hogy ko­rai ősünk szinte teljes egé­szé­ben vegetáriánus volt, tehát egyál­talán nem öldöste az álla­to­kat. A problémát az okozta, hogy fej­lődni kezdett, a feje egyre na­gyobbá és nagyobbá vált, miáltal az agy tömege is fokozatos növe­kedésnek indult. Ez azért történ­he­tett így, mert az agy tárolta el az összes genetikai in­formációt, ami minden generációval egyre du­z­zadt, és ahogy nőtt az emlékei(n)k mennyisége, úgy nőtt a fej­mé­ret is. Ahogy a fejek egy­re nagyobbak lettek, a faj női egyedei­nek egyre nagyobb gon­dot okozott az utó­dok megszülése. Idővel megnőtt a szü­­lés köz­ben elhalt asszonyok száma, miáltal az egész faj továbbélése megkér­dő­jeleződött. (Meg­jegyzésem: azután jött a ragadozó-kanni­bál cro­-magnoni ember­faj­ta, és a káinok „rövid ú­ton” kiirtották az ábele­ket, amint ezt, noha szimbolikus történet­tel, de az Ószövet­ség is hí­ven megörökíti. Ám­de a neandervölgyiek kisebb hányada be­­ol­vadt, s így az ural­ko­dó­vá váló populáció ré­sze­ként fennmarad­ha­tott, tovább örökítve az evolúciós szempont­ból értékes, vi­szont sok tekintetben „hátrá­nyos” géneket. Példá­nak okáért: aki egész életé­ben állatok húsát is fogyasztja, az a ne­andervölgyi ősök révén fo­kozottan ki van téve a köszvény kocká­za­tának. A neander­völgyi u­gyanis azért nem fo­gyasztotta az álla­tok húsát, mert a tápcsa­tor­nája képtelen volt azt megemészteni. A köszvényt, mint örökletes anyagcsere-betegséget tehát nem spon­tán génhiba – mutáció – okozta/okozza, ha­nem a neandervölgyi ge­netikus örökség.)”

 

A hiányzó láncszem

 

 

„Biztosan hallottatok már az evolúció történetének hiányzó lánc­sze­méről, melyről a tudósaitok annyit beszélnek, de sem meg­ma­gyarázni, sem megérteni nem tudják. Bekövetkezett egy hirtelen és nagy léptékű ugrás a törzsfejlődésben, amire nincs magyará­zat. Senki sem tudja, miért történt ez az óriási előrelépés, és hogy hogyan következett be ilyen rendkívüli hirtelenséggel. Nos, mindez azért történhetett így, mert pontosan akkor, amikor a Föld ebbe a krízishelyzetbe sodródott, az égi istenek – vagy, ha úgy tetszikföl­dönkívüliek (megjegyzésem: akik talán azonosak a su­mér „annu­na­ki”-val!) - eljöttek az égből, a Plejádok­ról, az Orionról, a Siri­us­­ról. Azért jöttek, hogy új otthonra találjanak, itt a Földön, ezen a gyönyörű kék-zöld boly­gón. Az égi istenek el­hoz­ták maguk­kal a kristályko­po­nyá­kat, ajándékként a földla­kók­­­­nak.

 

 

Ezek a kopo­nyák tartalmazták a más boly­gók­ról ér­­ke­zett lények min­den tudását. A koponyákba foglalták kul­­tú­­­rá­juk, matematiká­juk, tudományaik, csillagá­sza­tuk és fi­lozófi­á­juk egészét, beleértve reményeiket és álmaikat is. Lé­nyük e­gé­­sze a kristályko­po­nyák­ban volt eltárolva. Elmond­hat­juk: nem a­kár­milyen ajándékkal kedves­kedtek nekünk!”

 

Közös reinkarnációs emlékezet

 

 

„A kristálykoponyáknak azonban volt egy másik funkciójuk is.

 

Min­ta­ként szolgáltak egy új fajhoz. Az emlé­kek, amelyeket az a­gyunkban tároltunk, átkerül­tek a DNS-be. Az agyunknak így nem kel­lett már tovább növekednie. A kristálykoponyák képvisel­ték azt a szó szerint kikristályosodott új formát, amilyenné mi váltunk, az emberiség modelljét, az intergalaktikus család „ember-etalonját”. Ez megint olyasmi, ami a Mózes I. köny­vében is megtalálható, amely elmondja: „És lát­ták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy milyen szépek azok.” Amikor a földön­kí­vüliek megérkeztek i­de, tudták, hogy nem lesznek hosszú éle­tű­ek a mi atmoszfé­ránk­ban. Mert akárcsak a földi emberek, „az égi is­tenek” (megint csak vö.: „annunaki”) is ha­landóak voltak. Meg­tör­tént tehát a kölcsö­nös átváltozás. Ezek a földönkívüliek, az égi emberek, egyesítették a föl­di emberek génjeit a sajátjukkal, hogy mind­két faj fenn­ma­rad­hasson, de egy olyan új formában, amely különbözött mindkét ko­rábbi fajtól. Talán nehéz elhinni, de ez olyan valami, amit ma már ne­künk is hatal­munk­ban áll bármikor megten­ni. Nem­so­kára képessé válunk akár egyetlen ál­lati sejt felhasz­nálásával reprodukálni az egész álla­tot, ugyan­akkor már ma is összeolvaszthatjuk két kü­lön­álló faj gén­jeit, hogy létrehozzunk egy teljesen eredeti példányt. Az ember – a technikai tudása tekinte­té­ben – tehát ma már majd­nem olyan szin­ten áll, mint ak­kori föl­dön­kívüli őseink.

 

 

Hihetetlen hatalom birtokosai va­gyunk!

 

Ám a csillagközi őseink már hosszú-hosszú i­dővel ezelőtt elérték ezt a

 

szintet, és teljesen új fajokat, új életfor­mákat hoztak létre, szerte, a

 

legkülönbözőbb közeli és távoli pla­né­tákon. Az általuk létrehozott faj lett

 

a homo sapi­ens, ahogyan mi emberi lények ma­gunkat nevezzük.

 

 

 

 

 

Egyedül ezen az úton volt biz­to­sít­ható mind a fö­l­dön­kívüli, mind az ember előtti fajok to­vább­élése – és békés „egymás mellett” élése! -, és mi megtaláltuk a mód­­ját, hogy egy (hibrid) faj­ként élhessünk tovább a Föl­dön.”

folytatódik majd